Persze megint iPod, a Cannondale iPod-dokkolókat szerel a biciklikre, a lejátszót jól látható helyre teszi, így tekerés közben kényelmesen lehet váltani a számok között, vagy akár hangerőt módosítani. Az iPod ezen kívül méri a sebességet, megtett kilométerek számát, elégetett kalóriákat. Attól sem kell tartani, hogy lemerülne a kütyü, mert tekerés közben feltöltődik.
A Piper Jaffray befektetési bank is beszállt az iPhone körüli pletykaversenybe: azt állítják az Apple 45 millió iPhone-t ad el a jövő év végéig, valamint új és sokkal olcsóbb változatokat dobnak piacra. A négy oldalas előrejelzés leginkább a befektetőknek szól, tehát nem belső infókat osztottak meg a nyilvánossággal, inkább egy átfogó elemzés az Apple lehetséges stratégiájáról. Nézzük:
Igaznak bizonyultak a reggeli hírek, az Apple ma piacra dobta az iPhone 16 Gb-os és az iPod Touch 32 GB-os változatát. Az új iPhone 499 dollárért kapható (a 8 GB-os marad 399 dollár). A 32 GB-os iPod Touch 499 dollár lesz (a 16 GB-os 399, a 8 GB-os pedig 299 dollárba kerül). Az iPhone már ma megvehető az Egyesült Államokban, az iPod Touch pedig a világ többi részén is kapható mostantól. A többi nem változott.
Mától kapható az iPod nano rózsaszínben is. Ma egy időre bezárt az Apple online boltja, ilyenkor azonnal megindulnak a találgatások az amerikai kütyüblogokon, milyen újdonságot lehet majd kapni. Hát most a nano 8GB-os pink változatával lepték meg Valentin nap előtt a leendő vásárlókat. 199 dollárba kerül és azonnal szállítják.
Hogyan lehet egy iPoddal hat fülhallgatóba szórni a zenét? A Belkin új kütyüje, a RockStar feloldja ezt az ősi dilemmát.
Bár azt nem pontosan értem, hogy aki zenét akar megosztani másokkal, az miért nem a jól bevált hangszóró nevű eszközzel próbálkozik, de azért biztos van olyan élethelyzet, amikor a multi-fülhallgatós zenehallgatás a nyerő.
A JVC új LCD-tévéi alig 1,5 inch vastagok. Ráadásul beépített iPod-dokkolóval jönnek, amivel egyből le tudjuk játszani a lejátszón lévő összes videót és filmet a tévénken. Négy új modellt mutattak be a CES-en 32, 42, 47 és 52 inches nagyságban. Miután dokkoltuk az iPodot, a menü megjelenik a tévé képernyőjén, a navigációt pedig végehetjük a tévé távirányítójával is. Az 52 inches modell nyártl kapható, míg a másik három valamikor március-április környékén.
Az ipodosoknak akkor jut először eszükbe, hogy nem ártana venni egy tokot a kütyüjüknek, amikor életükben először abból a zsebükből veszik elő az iPodot, amiben a lakáskulcsukat is tartják. Bár az iPod kijelzős oldala elvileg karcmentes anyagból készül, azért a stressz teszt általában rendre bebizonyítja, hogy az Apple nem annyira jó még ebben a műfajban.
Szóval nem árt valami tokot venni hozzá, mely a karcolódástól, ütésektől óvja a készüléket.
Bár eddig kétszer ejtettem le az iPod Classic-omat betonra, nagyobb baja nem történt. Azért jobb az elővigyázatosság. A tokokat nézegetve választásom a Griffin Reflect-termékére esett. Elsősorban azért, mert ez egy esztétikus (értsd: finom, egyszerű, elegáns) kiegészítő, nagyon jól néz ki a tükröződős előlap, másrészt pedig azt állítják, hogy karcmentes anyagból készült a borítás, úgyhogy érdemes lesz kipróbálni.
Apple-terméket soha nem szabad a megjelenés hetében vásárolni - intettek nálam sokkal tanultabb macian ismerőseim. Türelmesen végighallgatva, majd figyelmen kívül hagyva tanácsukat a megjelenés hetében a tengerentúlról vetettem is egy friss, új, ropogós iPod Classic-ot.
Intő jel lehetett volna, hogy a velem együtt bevásárló Földes kolléga iPodja megadta magát, majd egy másik kolléga azonos szállítmányból érkezett készüléke a tolvajok martaléka lett. (Azóta Bigyó Felügyelő is vett egyet. Gondolom remegve olvassa most ezt a postot.) Szóval magára maradt az iPod Classic-om, és csak töltöttem rá a zenéket és filmeket és podcastokat és (backupolásra szánt) fájlokat, míg el nem értem a hetvenvalahány gigát.
Ekkor azonban egy borús novemberi délutánon a szoftverfrissítés fülledt csendjében megadta magát az én iPodom is. Minden átmenet nélkül elaludt, majd a hdd tűje ütemes kattogásba kezdett és csak a sötét Apple-logós háttérkép mutatta magát néha. Kimerülten pislogott, a szívverésem pedig vele lassult.
Jött az első kétségbeesés, s miután fellocsoltam magam, a weben próbáltam gyógyszert találni útitársamnak. Mint kiderült, ennél a típusnál a "disk mode" eléréséhez a középső gomb és a "menu" gomb kitartott, ám egyidejű lenyomásával, majd ezt követően a középső gomb és az alsó "play" gomb kitartott, ám egyidejű lenyomásával lehet hozzáférni.
Ma vettünk egy nagy levegőt, és az egyik kolléga gépére átmentettük úgy ahogy van, az ipod összes mappáját (beleértve a kulcsfontosságú rejtetteket), és iTuneson keresztül nyomtam neki egy restore-t. Ekkor ugye elvesznek az adatok, de legalább van remény. És lőn, az újraélesztés sikeres volt. Az iPodra felköltözött 1.0.3.-as szoftververzió, és a visszamásolást követően minden fájlt tud olvasni ismét az iPod-szoftver és az iTunes is.
Lehet hogy így leírva nem tűnik horrornak a sztori, de vegyük még hozzá, hogy egy hirtelen hurráoptimista pillanatban korábban úgy döntöttem, hogy az iPodra mentett fájljaimat letörlöm a laptopomról. Szóval 70 giga nagyon értékes tartalom ment majdnem a lecsóban. Szerencsére végül nem kellett letesztelnem, hogy hogyan működik idehaza az Apple világgaranciája, valamint milyen arcot vágtam volna, ha újra be kell gyűjtenem 70 giga zenét és filmet a mindenhonnan.
Köszönöm Istenem, hogy segítettél ezekben a nehéz órákban. Veled együtt hallgatom, hogy...
