Interaktív tévé, lehet rá írni, rajzolni, képeket és videókat nézegetni. Tökéletes megoldás egy tanteremben például, ahol a diákok le tudják tölteni a laptopjukra a kész ábrát vagy videót. És a táblára, vagyis a tévére is el tudja küldeni a kiegészítéseit.
A tévé 63 inches, Full HD, adnak hozzá tollat, a Sasmung az IFA-n mutatta be ezt is. A képernyő multitouchos. Persze erre még várni kell jónéhány évet, hogy itthon is elterjedjen a technológia. De remek ötlet.
A Toshiba is az IFA-n mutatta be az első androidos tabletjét, a Folio 100-at. Az első reakcióm az volt látva a gépet, hogy méretre ez már megfelelő, a kijelzője szép (bár nem annyira, mint a Galaxy Tabé), és elég könnyű és vékony ahhoz, hogy magammal cipeljem.
A második reakcióm az volt, hogy az 1024x600-as kijelzővel ugyanaz a baj, mint a netbookoknál, túl kicsi. Persze szépek a színek, a filmeket is jól játsza le, képeket is gyönyörűen jeleníti meg. De netezésnél már túl sokat kell görgetni ahhoz, hogy a blog címlapjának az aljára érjek.
A Toshiba valamit buherálhatott a 2.2-es Androidon, mert sokkal kevésbé élveztem a Folio 100-at nyomogatni, mint a Galaxy Tabot. Lassabb volt és kevésbé állt kézre. Az Anrdoidhoz szokott felhasználók valószínűleg érezni fogják a különbséget akár még a telefonjukhoz képest is.
Ennél a tabletnél is éreztem, amit minden hasonló gépnél. Egy kézzel fogva egy idő után nehéz lesz navigálni rajta - mármint nehéz tartani is és egy kézzel nem is lehet gépelni. Két kézbe fogva, mint egy psp-t a gépeléssel vannak gondok, a hüvelykujjam nem ér el a középső billentyűkhöz. (Egy nagyon jó felhasználási módot azonban találtunk, az IFA kiállítóinak hostesei ezzel járkáltak körbe és mutogatták az érdeklődöknek az újdonságokat)
A Folio 100 néhány technikai adata: van benne wifi 802.11 b/g/n, bluetooth, 3G, hdmi-csatlakozó. Akkumulátora hét órát bírja átlagos felhasználás mellett. 16GB tárhely van benne, de ez bővíthető sd-kártyával egészen 32 GB-ig. A processzora Nvidia Tegra 2. A tablet 281x180x14 milliméter és 760 gramm.
Talán lejött az eddigi posztokból is, hogy az idei IFA a 3D-ről szólt, azt is mondhatnánk kis túlzással, hogy a 2D halott. Már a mobilokba is 3D kameria kerül és olyan kijelző, melynél szemüveg nélkül nézhetjük meg a 3D-s képet. A Sharp mobilját néztem meg közelebbről a berlini IFA-n.
Elsőre nem is értettem, hogy miért ilyen béna a kép, aztán rájöttem, hogy a rossz oldalról néztem. Mint minden szemüveg nélküli 3D-s képen, itt is vannak olyan szögek, ahonnan nem jó a kép. A mobil kamerája tehát két kisebb kamerából áll a 3D miatt, a cég szerint elég nagy kihívás volt elég kicsi és könnyű kamerákat gyártani. A mobil állítólag már kapható külföldön, itthon persze még várni kell, ha egyáltalán bejön ide is.
Az IFA elektronikai kiállítás accesories termeiben a kiállítók kilencven százaléka az Apple termékeihez mutatott be kiegészítőket. Ez egyrészt unalmas volt, mert a harmincadik iPhone-tokos stand után már futólépésben próbáltam keresztülvergődni a termen. Másrészt így valószínűleg lemaradtam néhány érdekességről.
A Samgung bemutatott egy szemüveg nélkül is nézhető 3D tévét a berlini IFA kiállításon. Meglepően élvezhető, igaz kevésbé éles a kép, mint a szemüveges 3D-s megoldásoknál. Annyi hátránya még van a technológiának, hogy bár minden oldalról nézhető (tehát sokféle szögből is éélvezhető a 3D), de vannak olyan pontok, ahol szétcsúszik a kép. Tehát ha folyamatosan haladunk az egyik irányba, akkor hol jó, hol nem jó a kép. Ezért még egyelőre jobbnak tartják a szemüveges megoldást. (Lefotóztam, de persze a képen nem jön át, hogy 3D-ről van szó.) Mindenesetre ez jobb jövőnek tűnik, minthogy szemüveggel üljön a család a tévé előtt.
Röviddel a bejelentés után volt olyan szerencsém, hogy az berlini IFA kiállításon a kezembe foghattam a Samsung andoridos tabletjét, a Galaxy Tabot. Nem tudtam túl hosszú ideig próbálgatni, de elsőre nagyon bejött. Valójában egy nagyra nőtt mobiltelefonról van szó, annyi különbséggel, hogy a nagy kijelző miatt a médiafogyasztás sokkal élvezetesebb. A Samung Galaxy kijelzője 7 inches, 1024x600-as felbontású. Andorid, a 2.2-es fut rajta, 1 GHz Cortex A8 processzor van benne, ezen kívül Wi-Fi a/b/g/n, Bluetooth 3.0, GPS, DLNA, Flash 10.1 és 3 és egy 1,3 megapixeles kamera. Le tud játszani full hd (1080p-s) videókat, bele tudunk tenni microSD-t, tárhelye pedig 32 GB. A súlya pedig 380 gramm.
Androidos telefonom van, így nem volt szokatlan a Galaxy Tab menüjének a felépítése. Tényleg minden olyan volt, mintha egy nagyobb mobillal játszanék. Ami feltűnő volt, hogy ugyanolyan gyors volt, mint a Desire mobilom. Élvezettel zoomoltam bele a Google Mapsba, görgettem végig a fotóalbumban a képeket, néztem bele a feltöltött videóba és nyitottam meg a Bigyóblogot. Ha csak ennyit szeretnék tenni, akkor örömmel lennék tulaja egy Galaxy Tabnak.
Egy tablettől azonban többet várok el, szeretnék például posztokat írni, akár hosszabbakat is. Ezt megtehetem, ha van energiám az érintőkijelző nem túl kényelmes billentyűzetén bepötyögni a posztot.
Annyit sikerült megtudni a Samsungtól, hogy a Galaxy Tabot csak novemberben lehet otthon is megvásárolni. Az azonban még titok, hogy melyik szolgáltatónál és mennyiért.
Előre lehet tervezni az adott hónapot, de bármikor bele is nyúlhatunk és változtathatunk a programon. Ráadásul mindig szem előtt van, hiszen a hűtőre tesszük a mágneseket, így nem maradunk le egy fontos eseményről sem. A mágnesnaptár lényege, hogy a hónap minden napját helyettesíthetjük egy mágnessel, melyek különböző eseményeket jeleznek. Például utazást, bulit, határidőket. Zseniális ötlet, meg is kapta a kijevi reklámfesztivál bronzérmét.
Egy hónapja vártam erre, ma végre megérkezett az Amazon ebook-readere, a Kindle. Minden lépésemről beszámolok a kicsomagolástól, az első könyvek feltöltéséig, folyamatosan frissítem ezt a posztot.
