Bigyóblog

Nagyszabású terveket sző a Sony és a KDD (egy japán szolgáltató) az iPhone Japán elterjedésének megakadályozására. Ott ugye még nem lehet hivatalosan iPhone-t kapni, a Sony talán ezzel próbálja a megakadályozni, hogy az Apple nagyobb részesedést szerezzen ott. Az a nagy terv, hogy decembertől (vagy 2008 elejéről) az mp3-akat szabadon (és ingyen) lehet majd Walkmanre és más, nem Sony által gyártott készülékekre másolni a KDD hálózatán. Szép-szép, de ha a Sony tényleg riválist szeretne fejleszteni, akkor inkább egy használható, dizájnos, könnyen kezelhető kütyüvel kell előjönnie.

Februárban az Apple kiadja az iPhone SDK-ját (software development kit). Ez Maga Steve Jobs jelentette be.

"We want native third party applications on the iPhone, and we plan to have an SDK in developers’ hands in February. We are excited about creating a vibrant third party developer community around the iPhone and enabling hundreds of new applications for our users."

Ez azt jelenti, hogy azontúl bárki írhat alkalmazásokat az iPhone-ra (és az iPod Touchra). Eddig ugye az volt az egyik kritika az iPhone-nal kapcsolatban, hogy csak az Apple által kiadott szoftverek futottak rajta, semmilyen más alkalmazást nem támogatott (hivatalosan, mert voltak azért próbálkozások). Februártól szabad a pálya.

Hosszas tárgyalás után végül Farnicaországban az lett, amit már mindenki sejtett augusztusban. Az Orange szolgáltató kötött szerződést az Apple-lel, ők árulhatják az iPhone-t kizárólagos szerződéssel. Franciaországban november 29-étől kapható majd az iPhone 399 euróért.

Update: Mivel a francia törvények nem engedik, hogy csak szolgáltatóhoz kötve lehessen telefont vásárolni, az Apple kénytelen független iPhone-t is árulni. A kártyafüggetlen mobil áráról még nincs hír, de még november 29. előtt kiderül.

A Microsoft néhány hete bejelentette, hogy a régi Zune egy szoftverfrissítéssel ugyanazt tudja majd, mint az új sorozat. Az Apple nem ilyen kedves régi vásárlóival, a régi iPodokat nem lehet ilyen módon újjá tenni. Egy maroknyi iPod-tulajdonos azonban nem hagyta annyiban és meghackelték a régi videós iPodot. Mivel a hardver hasonló a két generációnál, elég egy szoftveres frissítést elvégezni és máris olyan az interfész, mint az iPod Classicon. A szoftver ugyan még nem működik tökéletesen, de folyamatosan javítják a hibákat. A Gizmodón egy videót is megnézhetünk.

Ma nyilvánosságra hozták, hogy az új Zune-széria akkumulátora mennyi ideig bírja egy feltöltéssel. A 4 és 8 GB-os flash Zune-nál 24 óráig hallgathatunk zenét és 4 óráig nézhetünk videót egy feltöltéssel. A 80 GB-osnál pedig 30 órás zenehallgatást és 4 órányi videónézést ígérnek. Az iPod nanónál ezek a számok 24, illetve 5 óra, a 80 GB-os iPod Classicnál pedig 30, illetve 7 óra.

A Reuters összegyűjtötte, hol mennyiért lehet megvenni az új iPod nano 4 GB-os változatát, összesen 55 országot vizsgáltak. Nos, a legolcsóbban Hongkongban juthatunk hozzá a médialejátszóhoz, 148,12 dollárért, míg Brazíliában ugyanezért már jóval több mint kétszeres árat, 369,61 dollárt kellene fizetni. Nézzük a legdrágábbakat: Brazília 369,61, Bulgária 318,60, Argentína 317,45, Izrael 300,80, Peru 294,08, Chile 294,06, Málta 293,83, Egyiptom 269,10, Románia 266,60, Uruguay 260 dollár. És a legolcsóbbakat: Kína 179,63, Pakisztán 179,48, Ausztrália 175,42, Thaiföld 174,89, Canada 169,68, Szingapur 167,31, Taivan 165,82, Japán 154,21, Egyesült Államok 149, Hong Kong 148,12. Mindezt persze mai árfolyamon számolva. Magyarország a 12. legdrágább a listán 254 dollárral.

Immár Németországban is hivatalos: november 9-től kapható az iPhone, a 8 GB-os változat 399 euróért. A forgalmazó a T-Mobile lesz, két éves előfizetéssel lehet megvásárolni a mobilt.

Nagy-Britanniában november 9-től kapható az iPhone, a 8 GB-os változat 269 fontba (100 ezer forint) fog kerülni - jelentette be néhány perccel ezelőtt Steve Jobs Londonban. Az O2 mobilszolgáltató forgalmazza majd.

Update1: Hivatalosan is megerősítették, nem lesz 3G-s az iPhone Európában sem. Három előfizetési csomagból lehet választani: 35, 45, 55 font, 18 hónapra köt hűségnyilatkozatot a szolgáltató.

Update2: Stevee Jobs magyarázkodik. Az Engadget kérdésére, hogy miért nem 3G-s, azt válaszolta, hogy túl sok energiát fogyasztanak a 3G-s chipsetek. A telefon most nyolc órányi beszélgetési időt bír, a 3G-vel ez visszaesne. A problémára majd jövőre térnek vissza.

Update3: Rákérdeztek arra, mi a garancia, hogy nem esik az ára harmadával néhány hét/hónap múlva. Steve Jobs szerint ez nem fog megtörténni, de soha nem lehet tudni egy új technolgiánál. És a szokásos szöveg: már dolgoznak a következő iPhone-on.

Tisztában vagyok azzal, hogy az iPhone (vagy újabban: az iPod Touch) hájp közepén kicsit felemás, avittas dolog egy klasszikus iPodról írni, mégha a legfrissebb iPod-termékről beszélünk is.

Magyarországon még nem lehet kapni (de már lehet) az új iPod Classic-ot, de az USA-ban már két hete a boltokban van, úgyhogy hosszas mérlegelés után kihúztam a listámról a "majd egyszer veszek egy iPhone"-elemet, és kalandos úton vettem magamnak egy új iPodot. Na de miért?



A megfelelő hordozható médialejátszó (divatosabb nevén PMP) nekem elsősorban nagy tárhelyet, jó hangminőséget és zsebrevághatóságot jelent. A piacon számos nagyon klassz termék van, melyeket inkább választhattam volna, mint az új iPod Classic-ot. Viszont akárhogy nézegettem az árösszehasonlító szájtokat, 80 gigás tárhelyet ajánló PMP-t nem láttam bruttó 270 dollárnál (~50 ezer forint) olcsóbban.

Felmerült az Archos 605 WIFI vagy az iRiver Clix Gen2 is. Előbbi túlságosan drága, utóbbi pedig szánalmasan kevés tárhelyet biztosít, annak ellenére, hogy valószínűleg a legjobb hangzással rendelkező PMP a piacon.

Az Apple nyilván tudatosan tartja nagyon alacsony áron a külsőre inkább divatjamúltnak ható iPodját. Az iPhone és az iPod Touch ("hála" a még mindig elmaradott flashmemória-piacnak) túlságosan kis tárhelyet biztosít, így a kifejezetten sok zenét hallgató embereknek semmiképpen sem jelent jó választást. (Vegyen iPhone-t az, aki egy béna érintőképernyővel szeretne szenvedni böngészés és telefonálás közben. De mi most zenélünk.)



Ekkor jön képbe először az új hdd-s iPod Classic. A szájtépés helyett ideírom az egynapos tapasztalataimat, pro & kontra:

PRO:

• ár/érték arány (270 dollár, wow)
• tárhely (80/160 gigás hdd-re rá kell, hogy férjen az összes zeném)
• hangminőség (iPod Nanóhoz szokott fülnek ez maga a kánaán)
• külső vinyó is egyben (a nagy vinyón marad hely a mindenegyéb fájljaimnak is)
• még vékonyabb (meghökkentően vékony és szép az új Classic)
• kiváló rendlekezésre-állási idő (zenehallgatásnál több mint 30 órát bír!)
• fotókat, sokat, szépen (a nagy tárhely miatt lazán feldobálhatjuk digitális fotóinkat, a megjelenítés az ultra bright kijelzőnek köszönhetően fenomenális)

KONTRA:

• kicsi a kijelző (félórás sorozatepizódnál hosszabb videót nem lehet nézni rajta; szemkifolyás 2,5 colon)
• touch wheel (a nanóhoz képest nehézkes a navigálás, főleg többezer mp3 között)
• lassan vált a menüpontok között (másodperces delay, wtf)
• no wifi/bluetooth (ma már minden normális pmp-ben alapfelszerelés)
• kényes (hdd-ről beszélünk, már önmagában idegesítő a kattogása is)
• dizájn (lehet, hogy idehaza még trendi, de amúgy lassan elég unalmas már az Apple-féle dizájn; ezért vonzó minden konkurens pmp első ránézésre)

Szóval nagyjából ezek az alapbenyomások. Hogy tud videót is lejátszani, elsősorban azért jó, mert a video podcastokat meg tudom rajta nézni. A Diggnation például teljesen jó, hogy a zsebemben van. Buszmegállóban is meg tudom nézni, nem kell a laptoppal szerencsétlenkedni. És egy-két sorozat is rácsúszhat. Tényleg csak olyan videókat érdemes rávenni, melyeknél a hang fontosabb mint a kép (zeneklipek, sokat beszélős sorozatok, videocastok). Mert ezt a pici kijelzőt hosszasan bámulni tuti dioptrianöveléshez vezet.

Készüljünk fel arra lelkiekben, hogy az mp4-re konvertálás idő- és technikaigényes, főleg ha nem avi-ban van meg az eredeti felvétel, hanem mondjuk egy műsoros dvd-n.

De iPod Classic-ot nem is azért vesz az ember, hogy megnézze rajta naponta a 7 órás Sátántangót hd-minőségben, hanem hogy egy helyen meglegyen az összes zenéje. Ha mixeket is hallgatunk, akkor nem ritka, hogy a gyakran több mint 2 órás felvételek ripszropsz megtöltik a 2-6 gigás pmp-ket. És lehet törölgetni, gondolkodni, hogy mit akarok hallgatni, és mit teszek inkább vissza a laptopomra. Szusszanjunk egyet, íme egy kis képgaléria:

A 80/160 gigás iPod Classic ilyen szempontból mindenképpen felszabadulás. Az iphone-os interfész is nagyon kényelmes és szép. Animált albumképek, szabad szavas keresés (touch wheellel!), és végre azt is megtudhatjuk, hogy az EQ-beállítások milyen hangszíneket rejtenek. Igaz, szabad hangszínbeállítás továbbra sincs benne, és ez a zenejunkie-knak nagy szívfájdalom.

A hangzást egy Musical Fidelity Rainbow / Typhoon erősítőn teszteltük. Kifejezetten szép a hangzás, ahhoz képest, hogy egy Apple-terméktől alapvetően az ember nem vár etéren túl sokat. A Nanóhoz képest mindenképpen érezhető az előrelépés. És hát egy 80 gigás tárhelyre persze már nem kell gondolkodni azon, hogy merjen-e az ember lossless, kiváló minőségű zenefájolat pakolni.

A pro&kontrában említett rendelkezésre-állás is gyönyörű. Nem kell kétóránként keresnem egy konnektort. Tényleg nagyon jól bírja. Szépen szól, jól néz ki, mi kell még?

Amíg az Apple nem kezd el hdd-s iPhone-okat gyártani, a zenebuzik nem is reménykedhetnek abban, hogy 32 gigánál több tárhely lesz ebben a készülékben. Így az iPod Classic-nak mindenképpen van piaca, főleg ha a jövőben is ilyen alacsonyan tartják az árát, és kijavítják azt az egy-két bosszantó hiányosságot, amit ma már nem szívesen tűr el az ember egy pmp-től.



Ezt az Apple-terméket is (akárcsak a többit), érdemesebb a tengerentúlon beszerezni, mert idehaza méregdrága luxuscikknek számítanak. Magyarországi viszonteladóktól ezt a készüléket jóval drágábban kapjuk meg mintha a tengerentúlról ajándékoztatjuk meg magunkat. És mint mondtam, az iPod Classic legnagyobb ereje, hogy az ér/érték arányban az egyik legjobb a(z amerikai) piacon.

Na megyek is és rendbeszedem 40 gigányi zenémet.

[update1] Közben még két fejlemény. Mint az az egyik fenti képen is látszik, a szemétben fogja végezni ez az iPod-fülhallgató is, ugyanis botrányosan rossz a minősége. Egyszerűen érthetetlen, hogy hogy mernek ilyen selejtes eszközt adni ehhez a géphez. I'd accept an iSorry.

A másik, hogy Földes kolléga velem együtt hozatott magának iPod Classicot a tengerentúlról. Két nap után azonban a hdd feje elkezdett erősen kattogni, és elszállt a készülék. Elsőre valami megoldható szoftveres hibára gyanakodtunk (nem ez lenne az első eset), ám a működési rendellenesség (nem reagál semmire a készülék, és a hdd természetellenes hangokat ad ki magából) inkább hardverhibára utal. Bár az Apple-termékekre elvileg nemzetközi garancia van, a hazai képviseletek segítőkészségével kapcsolatban meglehetősen szkeptikus vagyok. A készülékcserés krimiről később még beszámolunk. Közben imádkozom, hogy az enyém bírja legalább egy évig.

Addig csak összekapja magát valamelyik pmp-gyártó, és lepipálja ezt a lapos, unalmasfekete, simabőrű, ujjlenyomatos, bamba, ám szerethető wurlitzert.

Franciaországban az Orange hálózat nyerte az iPhone kizárólagos értékesítésének jogát - értesült a CrunchGear. A megállapodást a szeptember 24-ei párizsi Apple Expón jelentik be (bár a Guardian értesülése szerint már csütörtökön hivatalos lehet). Az iPhone november 29-től kapható majd 300 euróért. És minden híreszteléssel, pletykával ellentétben, nem lesz 3G-s. A CrunchGear francia testvére még kémfotót is szerzett a francia iPhone-ról.

A Guardian közben utánajárt annak, hogyan ugrasztotta össze az Apple a négy nagy brit mobilszolgáltatót az iPhone miatt. A cég a klasszikus oszd meg és uralkodja technikát alkalmazta, kijátszotta egymás ellen a brit szolgáltatókat. Volt például egy olyan pillanat, amikor mind a négy azt hitte, neki van exkluzív szerződése a céggel. A Vodafone-t aztán még az elején elutasították, mert az Apple nem akarta, hogy a három nagy európai piacon, Nagy-Britanniában, Franciaországban és Németországban egy szolgáltató forgalmazza a mobilt.

Végül az O2 került ki győztesen, de a hírek szerint minden iPhone-eladásból és használatból származó bevétel 40 százalékát ki kell fizetnie az Apple-nek. A megállapodásba a Carphone Warehouse-t is bevonták, mert az Apple attól félt, hogy az O2-nek nem elég nagy a lefedettsége Nagy-Britanniában.

Az iPhone-megállapodást a szolgáltatókkal nagyban befolyásolja az iPod Touch megjelenése, hiszen az a telefon funkció kivételével ugyanolyan, mint az iPhone. Ezt azonban nem említette a cég a tárgyalások alatt. Az újság arra is figyelmeztet, hogy a kezdeti árat bármikor megváltoztathatja a cég, úgyanúgy, mint az Egyesült Államokban. A szolgáltatók nem nyilatkoznak semmiről, mert titoktartási szerződést írtak alá még a tárgyalások megkezdése előtt.