Nagyon rövid ideig volt csak nálam a HTC Flyer és ennyi idő alatt nem tudtam igazán eldönteni, hogy tetszik-e. A dillemmát az okozta, hogy túl kicsinek találtam ahhoz, hogy tabletként gondoljak rá, de rettenetesen nagynak ahhoz, hogy mobilként használjam.
Kipróbálhattam az új Macbook Pro-t, az idei szériából a kisebbik 13"-ast kaptuk kölcsön tesztelésre. Bevallom, elsőre nem találtam a különbséget a sajátomhoz képest, ami a tavalyi 13"-asok közül az erősebbik darab. Ugyanolyan külső, ugyanolyan kijelző, ugyanakkora felbontás, ugyanaz az operációs rendszer.
Persze a leírásból tudni lehetett, hogy az ideibe sokkal erősebb processzor és gyorsabb ram jutott (ezen kívül még a HDD lett kicsit nagyobb), de eleinte ez nem igazán éreztette a hatását. Gyorsan indulnak rajta a dolgok, minden pattan, de a tavalyi gép is elég gyors volt, nem tűnt olyan nagynak a különbség. Akkor fogtam gyanút amikor a photoshop is kb egy másodperc alatt felállt, igaz ezt nem tudtam összehasonlítani mert a saját gépemen nincs.
Úgyhogy csináltam egy gyors mérést is, Cinebench 11.5-el, az volt kéznél mindkét gépen. Ez főleg grafikai teszt, 3D renderelésből és opengl animációból áll. Az eredmények nagyon meggyőző különbséget mutattak az új gép javára: CPU eredmény 1.45 és 2.6, OpenGL eredmény 5.62 fps illetve 10.88 fps. Ez nagyjából 80-100% gyorsulást jelent, és valóban, az opengl teszt animációja sokkal darabosabb volt az én gépemen, a 3D rajzolást is láthatóan gyorsabban csinálta az új. Ez persze a mindennapi használatban nem jelent ekkora gyorsulást, kevés az ilyen számításigényes feladat, de azért a munkám során akad néha olyan ahol ki lehetne használni. Összességében, saját pénzből nem cserélném le a tavalyit, mert elég drága (bár a mostani jobb vétel hiszen kb ugyanannyiért adják), de ha kapnék egy újat, annak nagyon tudnék örülni.
(a Macbook Pro-t a stylebolt.com adta kölcsön, köszönjük)
Hatalmas sikere volt Szilveszterkor az Izoomtól tesztelésre kapott világító cipőfűzőnek. Egy hosszú műanyag szál, két különböző színű leddel és egy elemes tokkal érte el a hatást. Magát a cipőfűzőt nem volt egyszerű felfűzni a cipőre, de valószínűleg túl óvatos voltam elsőre, nem akartam eltörni a műanyagot. Szerencsére kaptam segítséget. A végeredményt a fotón láthatjátok. A cipőfűző pedig egész este villágított és villogott.
Megnéztem közelebbről is a két készüléket. Röviden: a HD túl nagy, a Z túl vastag. Az új Sense-t ennyi idő alatt nem lehet igazán kipróbálni, van néhány jó feature, ami tetszik. Például a jobb személyreszabhatóság, hogy letilthatom, ha ellopják, tagelhetők a képek és a htcsense honlapja (ami még mindig nem működik). De nem volt akkora újdonság a Desire-hez képest.
Hancu kollégától kaptam kölcsön ezt az Arc Touch névre hallgató Microsoft egeret. Elsőre egy lapos valaminek tűnik, ami semmire sem jó, de be lehet kattintani és akkor már egészen egérformája van. Wireless, vagyis egy kis kiegészítővel kapcsolódik a géphez. Beledugtam az usb-s csatlakozót a megfelelő helyre és vártam. Alig húsz másodpercet és már használható is volt az egér. Érzékenyebb, mint a mostani, nem túl drága egerem, de ami a legjobb, hogy érintésre is reagál. A középső görgő helyén egy lapos fémdarabka van, azt kell megérinteni, ha scrollozni akarunk.
A Toshiba is az IFA-n mutatta be az első androidos tabletjét, a Folio 100-at. Az első reakcióm az volt látva a gépet, hogy méretre ez már megfelelő, a kijelzője szép (bár nem annyira, mint a Galaxy Tabé), és elég könnyű és vékony ahhoz, hogy magammal cipeljem.
A második reakcióm az volt, hogy az 1024x600-as kijelzővel ugyanaz a baj, mint a netbookoknál, túl kicsi. Persze szépek a színek, a filmeket is jól játsza le, képeket is gyönyörűen jeleníti meg. De netezésnél már túl sokat kell görgetni ahhoz, hogy a blog címlapjának az aljára érjek.
A Toshiba valamit buherálhatott a 2.2-es Androidon, mert sokkal kevésbé élveztem a Folio 100-at nyomogatni, mint a Galaxy Tabot. Lassabb volt és kevésbé állt kézre. Az Anrdoidhoz szokott felhasználók valószínűleg érezni fogják a különbséget akár még a telefonjukhoz képest is.
Ennél a tabletnél is éreztem, amit minden hasonló gépnél. Egy kézzel fogva egy idő után nehéz lesz navigálni rajta - mármint nehéz tartani is és egy kézzel nem is lehet gépelni. Két kézbe fogva, mint egy psp-t a gépeléssel vannak gondok, a hüvelykujjam nem ér el a középső billentyűkhöz. (Egy nagyon jó felhasználási módot azonban találtunk, az IFA kiállítóinak hostesei ezzel járkáltak körbe és mutogatták az érdeklődöknek az újdonságokat)
A Folio 100 néhány technikai adata: van benne wifi 802.11 b/g/n, bluetooth, 3G, hdmi-csatlakozó. Akkumulátora hét órát bírja átlagos felhasználás mellett. 16GB tárhely van benne, de ez bővíthető sd-kártyával egészen 32 GB-ig. A processzora Nvidia Tegra 2. A tablet 281x180x14 milliméter és 760 gramm.
Az IFA elektronikai kiállítás accesories termeiben a kiállítók kilencven százaléka az Apple termékeihez mutatott be kiegészítőket. Ez egyrészt unalmas volt, mert a harmincadik iPhone-tokos stand után már futólépésben próbáltam keresztülvergődni a termen. Másrészt így valószínűleg lemaradtam néhány érdekességről.
A Samgung bemutatott egy szemüveg nélkül is nézhető 3D tévét a berlini IFA kiállításon. Meglepően élvezhető, igaz kevésbé éles a kép, mint a szemüveges 3D-s megoldásoknál. Annyi hátránya még van a technológiának, hogy bár minden oldalról nézhető (tehát sokféle szögből is éélvezhető a 3D), de vannak olyan pontok, ahol szétcsúszik a kép. Tehát ha folyamatosan haladunk az egyik irányba, akkor hol jó, hol nem jó a kép. Ezért még egyelőre jobbnak tartják a szemüveges megoldást. (Lefotóztam, de persze a képen nem jön át, hogy 3D-ről van szó.) Mindenesetre ez jobb jövőnek tűnik, minthogy szemüveggel üljön a család a tévé előtt.
Röviddel a bejelentés után volt olyan szerencsém, hogy az berlini IFA kiállításon a kezembe foghattam a Samsung andoridos tabletjét, a Galaxy Tabot. Nem tudtam túl hosszú ideig próbálgatni, de elsőre nagyon bejött. Valójában egy nagyra nőtt mobiltelefonról van szó, annyi különbséggel, hogy a nagy kijelző miatt a médiafogyasztás sokkal élvezetesebb. A Samung Galaxy kijelzője 7 inches, 1024x600-as felbontású. Andorid, a 2.2-es fut rajta, 1 GHz Cortex A8 processzor van benne, ezen kívül Wi-Fi a/b/g/n, Bluetooth 3.0, GPS, DLNA, Flash 10.1 és 3 és egy 1,3 megapixeles kamera. Le tud játszani full hd (1080p-s) videókat, bele tudunk tenni microSD-t, tárhelye pedig 32 GB. A súlya pedig 380 gramm.
Androidos telefonom van, így nem volt szokatlan a Galaxy Tab menüjének a felépítése. Tényleg minden olyan volt, mintha egy nagyobb mobillal játszanék. Ami feltűnő volt, hogy ugyanolyan gyors volt, mint a Desire mobilom. Élvezettel zoomoltam bele a Google Mapsba, görgettem végig a fotóalbumban a képeket, néztem bele a feltöltött videóba és nyitottam meg a Bigyóblogot. Ha csak ennyit szeretnék tenni, akkor örömmel lennék tulaja egy Galaxy Tabnak.
Egy tablettől azonban többet várok el, szeretnék például posztokat írni, akár hosszabbakat is. Ezt megtehetem, ha van energiám az érintőkijelző nem túl kényelmes billentyűzetén bepötyögni a posztot.
Annyit sikerült megtudni a Samsungtól, hogy a Galaxy Tabot csak novemberben lehet otthon is megvásárolni. Az azonban még titok, hogy melyik szolgáltatónál és mennyiért.
Egy hónapja vártam erre, ma végre megérkezett az Amazon ebook-readere, a Kindle. Minden lépésemről beszámolok a kicsomagolástól, az első könyvek feltöltéséig, folyamatosan frissítem ezt a posztot.
