Néhány hét múlva, 2017. szeptember 15-én a pasadenai Jet Propulsion Laboratory az utolsó jeleket fogja a Cassini-Huygens űrszontától. Amikor a jelek elhalnak, a Földön tudni fogják, hogy az űrszonda a Szaturnus légkörében lelte halálát.
Szinte leírni is lehetetlen, mennyi tudást köszönhetünk a Cassini űrszondának, évek óta ontja az információt a bolygóról és holdjairól. Bizonyos értelemben ennek az információözönnek köszönhető, hogy nem hagyják békésen elkeringeni a Szaturnusz körül, hanem megsemmisítik.
Történt ugyanis, hogy az Enceladus jeges felszíne alatt folyékony óceánokat fedezett fel a szonda. A kutatók szerint ebben a vízben elvileg kialakulhat(ott) az élet, vagyis vagy már most is ott vannak annak jelei, vagy valamikor ott lehetnek majd. Akárhogy is, nem lenne jó, ha a Cassini űrszonda darabjai ebbe a vízbe esnének.
A Cassini-Huygens küldetése tehát a végéhez közeledik. Az űrszondát évtizedekkel ezelőtt, még 1980-ban kezdték el fejleszteni. A Földet 1997-ben hagyta el, 1998-ban a Vénusz, 1999-ben a Föld, 2000-ben a Jupiter gravitációs lendítését használta ki, 2004-ben jutott el a Szaturnuszhoz, azóta is körülötte kering és ontja az információt a bolygóról és a holdakról. Sokat megtudtunk a Szaturnusz gyűrűiről, a Phoebe holdról, a Titán felszínéről, ez utóbbira le is szállt a Huygens leszállóegység.
Vannak, akik nem értenek egyet a Cassini küldetés befejezésével és újabb feladatokat szánnának az űrszondának. De úgy tűnik, most már tényleg meg vannak számlálva napjai. Addig is, itt tudunk nézelődni a csodálatos képek között, amelyeket a Cassini készített. Még arról az egész bolygót beterítő óriásviharról is találunk fotókat, amelyet teljes egészében nyomon követett.
Ajánlott bejegyzések: