Csörgött a telefon, egy eltorzított férfi vagy női hang szólt bele, hogy ha meg akarom nézni "A" mobilt, akkor menjek ide és ide, és öt percre a kezembe foghatom és kipróbálhatom. Fotót és videót nem készíthetek. Igent mondtam, belebújtam 007-es jamesbond-ruhámba és elindultam a találka helyszínére.
Egyszóval, a kezemben tartottam a kedden bemutatott Google mobilt, a Nexus One-t. Az öt percből végül kétszer öt perc lett, ennyi idő persze nem elég a készülék részletes teszteléséhez. De arra elég volt, hogy nyugodt szívvel kimondjam: nekem nagyon bejött. El is mondom, miért. Kezdjük a formájával. Vékonyabb, finomabbak a vonásai és valamivel keskenyebb, mint az iPhone (nem akarom ehhez hasonlítani, de a legtöbben ezt kérdezték tőlem a kipróbálás után). Fém a burkolata, nekem masszívnak tűnt első pillantásra. Persze ez akkor derül majd ki, ha tartóstesztnek vetjük alá, vagyis hónapokig használjuk és a földre is ejtjük, de szerintem bírni fogja.
A kijelzőjéről már írtuk, hogy 3,7 color, AMOLED, természetesen érintőkijelző. Szépek a színei, nagyon jól és gyorsan reagál az érintésekre, nem akadt. Virtuális billentyűzeténél nem ütöttem félre, kellően precízen van beállítva. A benne lévő 1 gigahertzes processzort nagyon érezni a használatnál. Villámgyorsan tölti be a weboldalakat, a Google Mapsnél úgy tölti le folyamatosan az adatokat, hogy szinte nem is találkozunk üres képernyővel, amikor Óbudáról hirtelen Csepelre görgetem a térképet.