Az első korty. Senki nem mer megszólalni, mindenki a másikra vár. Valaki benyögi: fesztiválsör. Vad bólogatás, innentől nincs megállás: könnyen csúszik, nem keserű, nahát söríze van, mintha búzasör lenne a színe alapján, ízre pedig lager. Pedig pilsenit készítettem, de tényleg nem volt meg az a kesernyés íz.
De kezdjük az elején, illetve folytatom ott, ahol abbahagytam. A sör tehát elkezdett erjedni. Három nap után meg kellett kóstolni, hogy készen áll-e a hűtős szakaszra. Ettől a kóstolástól egy kicsit féltem, de nem volt rossz. Még éreztem némi édes mellékízt, így még hagytam két napig. A második kóstolásnál már nem volt édes, így öt napra betettem a hűtőbe (ezt logisztikailag nem volt könnyű megoldani, a fél hűtőt ki kellett pakolni).
A sör készen volt, most következett a nehezebb rész. Szénsavat varázsolni a sörbe. Megvolt a patron, megvolt a készülék, de valahogy nem ment a varázslat. Telefonos segítséget kértem a Bigyóshop tulajdonosától, a trükk az volt, hogy a patron becsavarása után egy gombot kell megnyomni, igazából azzal lehet szabályozni, mennyi széndioxid menjen a hordóba.
Minden készen állt tehát a bulihoz. A sör nagyon gyorsan elfogyott, az első bátortalan reakciók után mindenki kért még egy-két pohárral, míg maradt a hordóban. A vakteszt elmaradt, egyszerűen azért, mert a színe inkább a búzasörre emlékeztetett. Ízre azonban jó volt.
A sörkészítő gépet a Bigyóshoptól kaptuk kölcsön.
Ajánlott bejegyzések: