Nagyon vékony, keretnélküli, LED tévét kaptunk kölcsön az LG-től egy hétre, az SL9000-et (Full-HD, 42 és 47 colos méretben kapható). Kiváncsi voltam, mit jelent a keretnélküliség, hiszen képeken minden máshogy mutat, mint élőben. Nos, valójában csak kikapcsolt állapotban nem látszódik a keret, bekapcsolt állapotban olyan, mint a hagyományos LCD-tévék. De jól néz ki a szobában.
Nagyon sokféle ki- és bemenete van a tévének (persze a hátuljába rejtve, hogy ne zavarja meg a dizájnt): HDMI, usb, hagyományos antenna, RS-232 port. Még Bluetooth kapcsolatra is képes, ha éppen arra támad kedvünk, hogy telefonunkról ezen nézegessük a képeinket. Netet nem lehet rákötni, de kaptunk hozzá tesztelni egy Blu-Ray lejátszót, azon rá tudtunk kapcsolódni a netre, vagyis a Youtube-ra (ezt a funkciót egy házibuliban tudnám hasznosnak tartani, amikor benyomunk egy playlistet).
A tévé LED-háttérvilágítású, ami nagyobb kontrasztot jelent a hagyományos LCD-nél, ennél a tévénél ez 3000000:1 a kontraszt. Ami a képarányt illeti (nem mindegy ugye, milyen a tévéadást nézve és milyen hd-filmeknél), széles a választék. A képe nagyon szép, egyszerűen élvezet volt rajta filmet nézni, de erről úgysem lehet senkit meggyőzni, itt általában mindenkinél előjön a hiszem-ha-látom. Viszont ennél is kijön az ilyen hatalmas tévék hibája, egyszerű tévéadást nem érdemes rajta nézni, főleg egy hd-film után gondoljuk azt, hogy ez bizony nézhetetlen. A laptopomat is hozzákötöttem hdmi-kábellel, így kvázi külső monitorként használtam, tudtam netezni, filmet nézni, és már csak a poén kevéért megnyitottam egy szövegfájlt is.
Nekem egy kicsit lassúnak tűnt csatornaváltásnál. Ami viszont nagyon tetszik az LG-nél, hogy nagyon finoman összehangolják a különböző készülékeket, hogy együtt tudjanak működni. A Blu-Ray lejátszóval olyan tökéletes összhangban voltak, mintha egy készülékről lett volna szó. Elég volt csak az egyik távirányító, a tévé egyből felismerte, amikor lemezt tettem a lejátszóba és a megfelelő csatornára ugrott.
És ezzel át is térünk a lejátszóra, ami a korábban tesztelt készülék kisöccse. A BD370 annyival tud kevesebbet, hogy nem wireless, hanem kábellel kapcsolódik a nethez. A többi tulajdonsága nem változott, ez is le tud játszani szinte minden formátumot, a hagyományosokon kívül az mkv-t is. Pendrive-ot, külső merevlemezt köthetünk rá. És kipróbáltuk a feliratformátumokat, ami az előző tesztben lemaradt: jelentem, szinte minden feliratformátummal kompatibilis.
Ajánlott bejegyzések: